Ebben a szezonban több olyan növény magját is begyűjthetjük, amelyek fűszerként, lisztpótlóként vagy tápláló kiegészítőként szolgálnak a konyhában.
- Nagy csalán (Urtica dioica): A tápláló és „erősítő” hatású csalánmag július és október között gyűjthető. A magokat száraz serpenyőben megpirítva diós aromájú, magas fehérjetartalmú feltétet kapunk, amely kiváló ropogós betét lehet salátákra vagy krémlevesekre.
- Lándzsás útifű (Plantago lanceolata): Magjait augusztusban és szeptemberben érdemes begyűjteni. A szárított magok közvetlenül joghurtba keverhetők, vagy porrá őrölve liszthez adhatók kenyér és sütemény készítésekor a tápanyagérték növelése érdekében.
- Kövér porcsin (Portulaca oleracea): Beérett, apró fekete magvai augusztustól októberig szedhetők. A dióízű magvakat gyűjthetjük és szárítva, őrölve lisztek lazítására alkalmazhatjuk a sütés során.
- Sajmeggy (Prunus mahaleb): Ennek a növénynek elsősorban a csonthéjas termésében található magját (Mahleb) gyűjtjük augusztusban. A szárított és őrölt mag fűszerként szolgál, amely különleges cseresznyés-mandulás aromát ad a sós és édes süteményeknek.
- Vadhagymák (érdes, kígyó és bajuszos hagyma): A vadhagymák elvirágzása után, júniusban és júliusban gyűjthetjük be fűszeres magjaikat és sarjhagymáikat. Ezeket frissen vagy tartósítva is használhatjuk saláták és más ételek ízesítésére.
- Útszéli zsázsa (Lepidium draba): Magja augusztusban gyűjthető, és kiválóan alkalmas borshelyettesítő fűszernek az egész növényre jellemző aromás, csípős íze miatt.
- Zamatos turbolya (Anthriscus cerefolium): Bár elsősorban tavaszi levélzöldségként ismert, a termése (magja) júliusban és augusztusban gyűjthető be. Ezeket a részeket is fűszerként hasznosíthatjuk a konyhában.
- Fehér libatop (Chenopodium album): Magja augusztus és október között érkezik el a gyűjtési fázisba. A magvakat nyersen pesztóhoz adhatjuk, vagy szárítva és őrölve a lisztbe keverve fogyaszthatjuk.
A gyűjtés során kiemelten fontos a szellős kosarak vagy vászonzsákok használata, mert a nyári melegben a növényi részek és magvak gyorsan befülledhetnek. A magvakat száraz serpenyőben érdemes pirítani a feldolgozás előtt, mivel ez nemcsak felszabadítja az aromákat, hanem javítja a magok textúráját is. Az ernyősvirágzatúak (például a vadmurok vagy a turbolya) magvainak gyűjtésekor különösen figyelni kell a 100%-os biztonságú azonosításra, hogy elkerüljük a halálosan mérgező foltos bürökkel való tévesztést.