A terepi határozóban is bemutatott növények ökológiai értékük, tájmegőrző szerepük, valamint etnobotanikai örökségük révén, együttesen alkotják azt a biokulturális sokféleséget, amely hűen tükrözi a természet és az emberi kultúra szétszakíthatatlan egységét. Ennek a kapcsolatnak a gyümölcse a helyi gasztronómia is, amelynek elemei nem öncélú receptek vagy úri választások, hanem a környezettel való folyamatos együttélés praktikus eredményei.
Amíg elődeink egy helyben éltek, a gyűjtögető és vadászó életmód biztosította a mindennapi betevőt. A mezőgazdaság megjelenésével megszületett a tartós élelmiszerek fogalma, majd a népvándorlások korával elindult a növények és élelmek globális vándorlása is – a fűszerektől kezdve a boron át a haszonnövényekig.
A természeti környezetünkkel kialakított kölcsönösségi kapcsolat egyre inkább leépült és helyébe egy fölé-alá rendelési viszony alakult ki. A bevásárlóközpontok polcain hatalmas ökológiai lábnyommal rendelkező, intenzív, iparszerű mezőgazdasági módszerettel termesztett alapanyagokból feldolgozott áruk sorakoznak, miközben globális élelmiszerrendszerünk súlyosan károsítja a környezetet. Elkövettük azt a hibát, hogy a teremtés koronájaként csak magunkkal törődtünk, és elfelejtettünk jó gazdái lenni az életünket fenntartó ökoszisztémáról.
Látnunk kell azt is, hogy a minket körülvevő táj nem egy tőlünk idegen ősvadon, hanem az ember által évszázadok óta alakított, megművelt kultúrtáj. Őseink keze nyoma határozza meg, hogy ma milyen növények vesznek körül minket. Ez a közös múlt biztosítja a jelenünket: a fás legelők, kaszálók és az erdők biológiai sokfélesége mind az ember és a természet együttélésének gyümölcse. Ha elszakadunk a tájban élő ember képétől, tájhasználati kultúrájától, elszakadunk önmagunktól is.
Ma már tudjuk: a tiszta, jó föld aranyat ér. Ha jól bánunk a minket körülvevő környezettel, a természet is gondoskodni fog rólunk. A teremtett világról való gondoskodás napjaink kulcskérdésévé vált; ha ismét ráfordítjuk a figyelmünket, újra élővé tud válni a vele való kapcsolatunk.
Ez a terepi határozó abban segít, hogy újra kapcsolódjunk a természethez, hogy megismerjük a saját környezetünket és visszaállítsuk ezt az egyensúlyt. A vadon termő ehető növények megismerése erősíti a gasztroregionális identitást, megőrzi a tájkaraktert, és visszavezet minket a gyökereinkhez.