Az online kurzus növényeinek élőhely, előfordulás szerinti rendszerezése

Az alább bemutatott előfordulási helyek az elsődleges, legjellemzőbb élőhelye az adott fajnak. Ettől lehet eltérés, részletesebben a terepi határozóban taglaljuk.

1. Erdők és árnyas ligetek (Zárt állományok és erdőbelső)

Ezek a növények elsősorban a fák árnyékát, a nedvesebb erdei talajt és a lombfakadás előtti fényt kedvelik:

  • Közönséges bükk: Hegy- és dombvidéki zárt erdőtársulások (600–1800 m között).
  • Hárs: Hegy és dombvidéken gyakori faj.
  • Medvehagyma: Árnyas, félárnyékos, nedvesebb lombhullató erdők aljnövényzete.
  • Erdei madársóska: Savanyú talajú fenyvesek és lombhullató erdők árnyékos aljnövényzete.
  • Erdei gyömbérgyökér: Tápanyagdús, félárnyékos helyeken, így ártéri és üde lomberdőkben, cserjések szélén, illetve utak és falak mentén fordul elő
  • Salátaboglárka: Árnyékos erdők és nedves rétek tavaszi növénye.
  • Hólyagos mogyoró: Meleg hegyvidéki erdők, ligetek és tölgyesek.
  • Kétbibés galagonya: Hűvösebb, zárt lomberdők (bükkösök, gyertyános-tölgyesek) belső részei.
  • Erdei ibolya: Üde erdők és ligetek lakója.
  • Barkóca berkenye: Középhegységekben és dombvidékeken fordul elő, gyertyános – tölgyesek jellemző elegyfája
  • Podagrafű: Elsősorban árnyékos erdőkben, ligetekben, kertekben és nedvesebb réteken fordul elő

2. Erdőszélek, cserjések és szegélytársulások

A fényben gazdagabb átmeneti zónák növényei:

  • Fekete bodza: Félárnyékos erdőszélek, ligetek és cserjés zónák.
  • Kökény: Napfényes erdőszélek, cserjések, természetes sövények.
  • Csipkebogyó: Lomhullató erdők szélei, sövények és cserjések.
  • Egybibés galagonya: Napsütötte erdőszélek, ritkás tölgyesek és legelők.
  • Húsos som: Meszes talajú bokorerdők, cseres-tölgyesek.
  • Közönséges mogyoró: Lomberdők szegélytársulásai.
  • Vadcseresznye: Világos lombhullató erdők és erdőszélek.
  • Zamatos turbolya: Félárnyékos, üde, nitrogénben gazdag erdőszélek és cserjések.
  • Vadalma: Világosabb erdőszélek, ligetes erdők és cserjések.
  • Vadszilva (Cseresznyeszilva): Ligetek, erdőszegélyek és legelők.
  • Vadkörte: Világosabb erdők, erdőszélek, fás legelők, irtások vad gyümölcsfája.
  • Szamóca: Kedveli a napos erdei tisztásokat és a kissé nedves, tápanyagban gazdag, agyagos talajokat, valamint az erdei félárnyékos helyeket is.
  • Vadhagyma: Sokfelé előfordulnak, sokszor csoportokban, napfényes, ligetes erdőszéleken, s ember lakta területek közelében

3. Rétek, legelők és nyílt gyepek

Napfénykedvelő növények, amelyek gyakran nagy területeket borítanak be:

  • Százszorszép: Rétek, legelők és pázsitok.
  • Pongyola pitypang: Gyepek, mezők és művelt területek.
  • Vörös here: Tápanyagban gazdag rétek, legelők, nedves és láprétek.
  • Mezei zsálya: Száraz rétek, füves legelők és meszes talajú gyepek.
  • Cickafark: Puszták, rétek, legelők és füves területek.
  • Vadkakukkfű: Napsütötte, száraz gyepek, sziklás talajok és vakondtúrások.
  • Csabaíre vérfű: Napos, száraz, sziklás gyepek és mezsgyék.
  • Vadárvácska: Kaszálók, legelők és sziklás helyek.
  • Terebélyes harangvirág: Hegyi rétek, kaszálók és erdőszélek.
  • Mezei iringó: Száraz gyepek, mezsgyék és homokos-agyagos talajok.
  • Mezei katáng: Füves rétek, legelők és árokpartok.
  • Szurokfű: Kedveli a hegyvidéki napsütötte legelőket és száraz gyepeket, de a félárnyékos erdőszéleket is.

4. Bolygatott területek, útszélek és kertek (Gyomnövényzet)

Ezek a fajok jól alkalmazkodtak az emberi zavaráshoz és a nitrogéndús talajhoz:

  • Nagy csalán: Utak mentén, kerítéseknél, nitrogénben gazdag bolygatott részeken.
  • Kövér porcsin: Napfényes, meleg helyek, szántók, szőlők és kertek.
  • Tyúkhúr: Kertek, szántóföldek, szőlők és nedves erdei utak.
  • Fehér libatop: Bolygatott talajok, kertek és szántóföldek tömeges gyomnövénye.
  • Közönséges pásztortáska: Kertek, szántók, tarlók és útszélek.
  • Útszéli zsázsa: Utak mente, napos mezők és vissza gyepesedő kertek.
  • Bojtorján: Parlagok, utak menti gyomtársulások és települések környéke.
  • Kereklevelű repkény: Kertek, udvarok, utak menti nedvesebb, félárnyékos részek.
  • Hagymaszagú kányazsombor: Árnyékos kertek, fák alja, épületek melletti nedves helyek.
  • Közönséges torma: Nedves rétek, árokpartok és felhagyott kertek.
  • Erdei mályva: A puszták, útszegélyek és kertek szép „gyomnövénye”.
  • Közönséges galaj: Gyakori cserjésekben, árokpartokon, gyümölcsösökben és félárnyékos élőhelyeken.
  • Lándzsás útifű: Réteken, legelőkön, gyepterületen, szeméttelepen és út menti területeken, kertekben találkozhatunk vele.

5. Vizes élőhelyek és vízpartok

Állandó vízellátást vagy magas páratartalmat igénylő fajok:

  • Gyékény fajok: Mocsarak, lápok és tartós vízállású vízpartok.
  • Vízi menta: Közvetlenül vízpartokon, mocsarakban és nádasok szélén.
  • Vadkomló: Patakpartok, ártéri erdők és nyirkos cserjések.
  • Pénzlevelű lizinka: Félárnyékos és nedves élőhelyek, patakok partja.
  • Zselnicemeggy: Nedves területek, ártéri erdők és patakpartok.
  • Hamvas szeder: Vizes, mocsaras tájak és árokpartok.

6. Hegyvidéki, dobvidéki és speciális kitettségű élőhelyek

  • Lucfenyő: Magasabb hegyvidéki régiók (600 m felett).
  • Erdei fenyő: Száraz, homokos vagy sziklás, savanyú talajú hegyi erdők.
  • Közönséges boróka: Puszták, lápok, legelők és ritkás hegyvidéki erdők.
  • Fekete és vörös áfonya: Magashegyvidéki savanyú talajú erdők és fenyvesek.
  • Sóskaborbolya: Száraz, napos, meszes sziklás lejtők és bokorerdők.
  • Sajmeggy: Napos, száraz, sziklás lejtők és szőlőhegyek szélei.
  • Házi Berkenye: Szubmediterrán régió hegyvidékein, szőlőhegyein,
Scroll to Top